Kuala Lumpur, Malájzia fővárosa elbűvölt minket. Modern, gazdag, de egyben egzotikus város. Hétvégén ugyanis Kuala Lumpurt néztük meg.
A várost 1857-ben alapították a Klang és a Gombak folyók találkozásánál. Az ón bányászatnak köszönhetően gyorsan fejlődött, és 1896-ban már a Maláj Államszövetség fővárosa lett. Ma már Kuala Lumpur az egyik leggyorsabban fejlődő város Délkelet-Ázsiában. Szingapúrt nem számítva Malájzia rendelkezik a térségben a legmagasabb egy főre jutó GDP-vel, messze megelőzve Thaiföldet, Indonéziát, a Fülöp-szigeteket.
Az első nap fénypontja a
Függetlenség tér (
Merdeka Square) volt. A taxi a
Abdul szultán Samad épületéig (Sultan Abdul Samad Building) vitt el minket. Már ez az épület nagyon megtetszett nekünk. A gyarmati idők stílusában épült, ma a Maláj Legfelsőbb Bíróság található benne. A téren található még a
Régi Városháza (
Old City Hall), a
Nemzeti Történelmi Múzeum (National History Museum), a könyvtár, a
Selangor Club épülete (a 19. századi elit találkozóhelye), a
St Mary's Cathedral (egy kicsi, de elegáns anglikán templom) és a
Jamek mecset (
Masjid Jamek vagy Masjid Jame). Csak emiatt az egy tér miatt érdemes lenne meglátogatni Kuala Lumpurt (és ennél jóval többet tud nyújtani a város).
Elég rossz időt fogtunk ki az első nap, így a bevásárlóközpontokat is felfedeztük. Főleg a "Golden Triangle", azaz "arany háromszög" nevű üzleti negyedben találhatóak a plazák.
A második nap reggelén a tervezett korai felkelés nem igazán jött össze. Mikor délelőtt 11-re megérkeztünk a 452 méter magas
Petronas ikertornyokhoz, már nem kaptunk jegyet, hogy felmehessünk a 41. emeleti Skybridge-re (reggel fél nyolcra érdemes ide érkezni). Így csak lentről csodáltuk meg az építményt. Az épület az 1998-as átadásakor a világ legmagasabbjának számított, mely címet azóta elhódította a 2004-es Taipei 101 Taiwanban. A rangsor ennél bonyolultabb, hiszen már négy-öt kategória szerint osztályozzák az épületeket (legmagasabb ponttal rendelkező, vagy a legmagasabb, használatban levő emelettel rendelkező stb.). Petronas amúgy a maláj olaj- és gáztársaság.
Ezután visszamentünk a Függetlenség térre, ahol az 1909-ben épült
Jamek mecsetet néztük meg alaposabban. Az épület az ezeregyéjszaka hangulatát idézi a pálmafáival, a minaretjeivel és hagymatetős épületeivel. A bal oldali képen Andi látható a mecsetben, hosszú ruhát, illetve nőknek fejfedőt a mecsetnél lehet ingyen kölcsönözni.
Ezután a Chinatown-ba, a kínai negyed-be vetettük be magunkat. A Lonely Planet Chinatown gyalogtúráját próbáltuk követni, kevés sikerrel (a könyvben szereplő térkép használhatatlan, az utcák tájolásai nem stimmelnek). A Sze Yah templom-ot azért megtaláltuk. Kisméretű, de nagyon barátságos kínai templom. A kis üzletek között sokat barangoltunk. Ezután az 1906-ban épült Chan See Shu Yuen templom-ot látogattuk meg, melyet a helyiek csak Zöld Templomnak hívnak. A Chan See Shu Yuen klán építette, mely a kínai családhoz tartozó bevándorlók itt szállhattak meg (itt nem a szűk családot kell érteni :) ).
A kínai városrész után még a Negara mecset-et (Masjid Negara avagy Nemzeti mecset) is megnéztük. Modern, hatalmas épület. Sajnos nem tudtunk bemenni a mecsetbe, a Lonely Planet a nyitvatartást is tévesen tüntette fel :( . A mecsetet a következő időpontokban lehet látogatni: pénteken 15:30-16:00 és 17:30-18:30, a többi napon 9:00-12:00, 15:00-16:00 és 17:30-18:30. Mi persze négy után érkeztünk. A mecset környékén gyönyörű, a gyarmati időkből származó épületeket lehet megtekinteni: a régi pályaudvart, a Heritage hotelt és a Maláj Állami Vasútak (KTM Berhad) épületét. Nekünk főleg az utóbbi tetszett, nem értjük, miért nem említi egyik útikönyv sem.
A harmadik nap Kuala Lumpur belvárosától messzebb levő látványosságokat néztük meg. Kezdtük a
Királyi Palotával. (A kilenc maláj szultán közül választják a királyt ötéves periódusra.) Sajnos nem lehet belépni, csak kívülről lehet fényképezni. Utána következett a csodálatos kilátást nyújtó
Thean Hou templom (lásd balra). Annak ellenére, hogy csak 1987-ben épült, nagyon hangulatos, az egyik legszebb kínai templomt, amit valaha láttunk. Tetszett, hogy elsősorban helyiek voltak benne, nem túristák. Ezt követően a
Lake Garden-hez mentünk: a
Perdana tó (
Tasik Perdana) körül gyönyörűen kiépített kertek talállhatóak. Először a nemzeti emlékmű környékét jártuk be. Majd az
orchidea kert-be mentünk. Bár a szingapúri jobban tetszett, de ezt a kertet is érdemes megnézni.
Időjárás: a hőmérséklet 21 és 33 fok között ingadozik, az átlagos páratartalom pedig akár 82 százalék fölé is emelkedhet. Az esős időszak márciustól áprilisig, illetve szeptembertől novemberig tart. Általában 1-2 órát esik az eső.
Vízum: Nem kell semmit fizetni! Érkezéskor kell kitölteni egy formanyomtatványt (néhány adatot kell csak feltüntetni, a kitöltés kb. 1 perc), majd pecsételnek az útlevélbe, és kész is!
Közlekedés: A taxi olcsó, DE csak taxiórát használó kocsikba szabad beülni! Mindenképpen egyeztetni kell a sofőrrel, mielőtt az autóba beülnénk! Számtalan esetben csak összeget mondanak, ami persze jóval drágább, mint amennyit ténylegesen ki kellene fizetni (a rendes ár négyszerese). A metrót is érdemes használni, olcsó és elég modern.
Szállás: Mindenképp ajánlott valahol a központban hotelt keresni, mert ellenkező esetben sok időt és pénzt pazarolhatunk az utazásra. Óriási dugók vannak.
Mi a Swiss Garden nevű szállodában laktunk, melynek jó volt az elhelyezkedése. Sétálás közben viszont láttunk egy másik hotelt, amit szintén tudunk ajánlani mindenkinek, mert az talán még jobb helyen van, mint a Swiss Garden. A hotel neve: Ancasa Hotel.
Utazás Kuala Lumpurba: mi busszal utaztunk Szingapúrból. A buszút 5-6 óra. A Lavender buszállomásnál, illetve az interneten lehet a jegyeket megvenni. A legkedvezményesebb akkor lenne a buszjegy ára, ha az ember átmegy Johor Bahru-ba, és ott veszi meg a jegyet.