Még mindig az elmúlt hetek eseményeinek megörökítésénél tartunk, ahol mindenképpen kitérnénk július 6-ra, a diplomaosztómra.
Gyorsan elment ez az év az
INSEAD-on, mintha csak most érkeztünk volna Szingapúrba. Érdekes év volt. Mikor jelentkeztem az MBA képzésre, több dologgal nem voltam tisztában.
Egyrészt azt hittem, lényegesen könnyebb lesz a program. Az öt periódus közül az első már keményen indult, de ez még egy folyamatos vizsgaidőszaknak volt felfogható. A második időszak még erősebb volt. Lényegében féléves tárgyakat próbáltak leadni két hónap alatt. A csúcs pedig a harmadik időszak volt (január-február), ekkor már a kötelező tárgyak mellett választható tárgyaink is voltak. Ennyit a Közgázon vizsgaidőszakban nem tanultam, nem hogy szorgalmi időszakban (az öt periódus egyben azt is jelentette, hogy kéthavonta vizsgaidőszak volt). Márciustól már kezdett könnyebb dolgom lenni. A legkönnyebb persze az ötödik periódus volt, mivel a korábbi időszakokban több kreditet vettem fel, mint kellett volna. Így végre pihenhettünk. (Az INSEAD-ról még többet is írunk, de az már egy külön bejegyzés lesz.)
Másrészt egyikünk sem gondolta volna, hogy ennyire megszeretjük Ázsiát (különösen Andi véleménye változott meg nagyon, pozitív irányba). Az INSEAD egyik nagy előnye, hogy ha nem tetszett volna Szingapúr, akkor vissza lehetett volna menni Európába, Franciaországba (az INSEAD-nak két campusa van: Fontainebleau és Szingapúr). Végül mindegyik periódust itt töltöttük. A periódusok közötti szünetek kiválóan alkalmasak voltak egy-egy kisebb utazásra. Kellemes meglepetés volt a fapados járatok és a szállodák kedvező árai (egyik ázsiai ismerősünknek most intéztünk szállást Budapesten, és enyhén szólva drágának találtuk az árakat - itt egy budapesti kis panziószoba áráért egy lakosztályt lehet kapni).
Magára a diplomaosztóra térve: a szingapúri
Raffles Hotel-ben kaptuk meg a diplomát, melyet egy gyönyörű vacsora követett a
Senso-ban. Az ünneplés helyszíne a Ministry of Sounds volt. Ezzel egyidőben volt a diplomaosztó az INSEAD másik campus-án, Franciaországban.
Örültünk, hogy a szüleim el tudtak jönni a diplomaosztóra, végre együtt volt a család.